Az uniós vállalatoknak elvileg nem szabadna betartaniuk a Kubával szembeni külföldi szankciós törvények előírásait, a gyakorlatban azonban mégis ezt teszik. Beszélgetés Aciel Martinez Poll-lal, színész, rendező és a „Élet Kubában: az amerikai hegemónia fojtogató szorításában és az erkölcsi bárányok hallgatása” című könyv szerzője.
Az EU 2271/96/EK számú blokkoló rendelete védi az Európai Unióban működő vállalkozásokat és polgárokat a harmadik országok – például az USA Irán vagy Kuba ellen bevezetett – extraterritoriális szankcióinak negatív következményeitől. A rendelet még egy megfelelési tilalmat is tartalmaz. Mit jelent ez?
Az uniós vállalatok nem teljesíthetik a rendelet mellékletében felsorolt külföldi szankciós törvények előírásait. Kivételeket kizárólag az Európai Bizottság engedélyezhet. 1996. november 22-én az EU elfogadta ezt a blokkoló rendeletet, válaszul az USA 1996. márciusi Helms–Burton-törvényére. A Helms-Burton-törvény célja, hogy gazdasági szempontból elszigetelje Kubát, és megakadályozza a külföldi befektetéseket a szigeten azáltal, hogy szankciókat ró ki a harmadik országokból származó vállalatokra. Ez az uniós rendelet immár közel 30 éve tiltja az Egyesült Államok Kuba elleni szankcióinak betartását. Egy ilyen rendelet minden tagállamban közvetlenül hatályos, elsőbbséget élvez az azzal ellentétes nemzeti joggal szemben, és hatályos jogszabálynak minősül. Ennek a rendeletnek van egy melléklete, amely felsorolja azokat a külföldi jogszabályokat, amelyek betartását tiltja. Ezen a listán az első helyen a Kubára vonatkozó törvények állnak: az 1992-es kubai demokráciáról szóló törvény (Cuban Democracy Act) és az 1996-os Helms-Burton-törvény. Az amerikai szankciók extraterritoriális alkalmazása ellentétes a Német Szövetségi Köztársaság és az EU érdekeivel, valamint a nemzetközi joggal. Ez a németországi vállalkozásokat is érinti.
Tudna példát mondani egy olyan németországi vállalkozásra, amelyet ez érint?
Van is egy viszonylag friss példám: a Waldshutban működő 5th Avenue Products Trading GmbH, amely az összes kubai szivar kizárólagos importőre. Az 1989-ben alapított, 50 alkalmazottat foglalkoztató vállalat 2026. szeptember 10-én csődöt jelentett.
Nem éppen egy ilyen esetben kellene érvényesülnie az EU blokkoló rendeletének?
Úgy tűnik, az USA-tól való függőség nagyobb, mint bármilyen erőfeszítés ennek a törvénynek a betartására. Az USA diktálja, hogy mit tehetnek és mit nem tehetnek az EU-beli vállalatok. Ha ezt egy másik ország tenné, mondjuk Kína vagy Oroszország, jelentős ellenállásba ütközne. De az amerikai imperializmusnak minden megengedett.
Ezt alaposan meg kell rágni: nem arról van szó, hogy az amerikai szankciók betartása megengedett lenne, amíg senki sem tiltja azt kifejezetten. Éppen fordítva van. A betartás tilos, kivéve, ha egy vállalat kivételt kért és kapott az Európai Bizottságtól. Nem annak kell igazolnia magát, aki Kubával akar kereskedni. Hanem annak, aki ezt megtagadja.
A rendelet negyedik cikke előírja, hogy a Helms-Burton-törvényen alapuló amerikai bírósági ítéleteket Európában nem ismerik el és nem hajtják végre.
A rendelet hatodik cikke, angolul a „Clawback-záradék”, mindenkinek, aki a külföldi szankciók jogellenes betartása miatt kárt szenved, jogot biztosít a kár megtérítésére a károkozóval szemben, amely jog a tagállamok bíróságai előtt érvényesíthető.
Az e szankciókon alapuló külföldi ítéletek vagy hatósági aktusok az EU-ban hatálytalanok. Az érintett vállalatok az extraterritoriális intézkedések okozóitól peres úton követelhetik az elszenvedett károk megtérítését. Hogyan kezelik ezt az EU-tagállamok?
Amióta Trump 2019 májusában életbe léptette a Helms-Burton-törvény III. címét, a Pedro Sánchez vezette spanyol kormány az ilyen amerikai keresetek kézbesítéseit nem fogadja el. Ennek alapja a blokkoló rendelet.
16 vállalatot érintett a helyzet, köztük a Meliá-t, az Iberostar-t és a BBVA-t. Az Iberostar 2026. június 1-jén 12 szállodát adott át, a Meliá pedig 2026. július 21-én jelentette be, hogy július 24-ével teljesen kivonul az országból. 34 szálloda, mintegy 14.000 szoba – ez óriási veszteség a kubai turizmus számára. A Meliá nem csupán a szankciókat említi, hanem operatív, gazdasági és pénzügyi okokat is; ezek mögött áramkimaradások, üzemanyaghiány és az idegenforgalom összeomlása áll – mindez a blokád szigorításának következménye. Ahogyan az El País idén júniusban írta, a Meliá és az Iberostar ellen a kubai fél perrel fenyegetőzött, mert állítólag szerződéses alap nélkül szüntették meg a szerződéseket.
Az USA kubai befolyása nem új jelenség…
Az 1898-as spanyol–amerikai háborúban elért amerikai győzelem után az USA megszállta a szigetet, és 1901-ben kikényszerítette az úgynevezett Platt-módosítást. Ez a kiegészítő törvény jogot biztosított az USA-nak, hogy bármikor katonailag beavatkozzon Kubában, és garantálta számukra a Guantanamo-öbölbeli katonai bázis bérletét. Pontosan ott áll a mai napig a hírhedt amerikai kínzóbörtön.
A jenkik sok olyan dolgot hoztak Kubába, amit a világ más részein is bevezettek. Az apartheid jellemezte az együttélést, amíg el nem jött a forradalom. Az első szankciók Kubával szemben röviddel a forradalom után sújtották az országot.
Ki fizeti meg ezt az árat? 66 éve az USA éhezteti a kubai népet. Hány embernek kell még ezt átélnie ahhoz, hogy valaki a Fehér Házban elégedett legyen? Kubában az emberek szenvednek. Nekem személyes kapcsolatom van az országgal, mert családom él Kubában. Első kézből ismerem a problémákat, hiszen a szigeten nőttem fel. Tudom, milyen az, amikor áram nélkül ébredek fel, és áram nélkül fekszem le aludni. 1990-ben születtem, az úgynevezett kubai „különleges időszak” gyermekeként, miután a legfontosabb partner, a Szovjetunió, már nem létezett. Anyámnak ebben a nehéz időszakban éheznie kellett, hogy nekem legyen mit ennem. Olyan kevesünk volt ott, és mégis olyan sok, hogy a boldogságom nem függött ettől. Gyerekkoromtól kezdve ugyanis megtanítottak arra, hogy a kevésből sokat csináljak. Ez nem a szegénység romantikája, hanem egy erény, amely manapság már ritkasággá vált.
Milyen hatással van az EU-rendelet figyelmen kívül hagyása a kubaiak életére?
96 éves nagymamám, aki még a Kubába behozott amerikai kultúra által előidézett faji szegregációt is átélte, ma olyan csendben ül, amelyet senki sem komponált neki. Mert hallókészülékéhez olyan apró alkatrészekre van szüksége, amelyek itt minden fiókban megtalálhatók. Kubában azonban nyersanyag nélkül nem lehet őket egyszerűen előállítani. A nyersanyagokat a blokád miatt nem lehet importálni. Ha külföldön akarnák megvásárolni őket, nem tudnák kifizetni, mert Kubát kizárták az olyan fizetési csatornákból, mint a SWIFT.
Nagymamám példája jól mutatja, milyen messzire hat az EU-rendelet figyelmen kívül hagyása a kubaiak életére.
Volt már valaha per az említett rendelet alapján?
Az Európai Bíróság 2021. december 21-i ítélete a Bank Melli Iran kontra Telekom Deutschland GmbH ügyben tisztázta a vita tárgyát képező kérdést az amerikai másodlagos szankciók és az EU blokkolási rendelete között. Egy iráni bank, a Melli Bank, Németországban szerződéseket kötött a Deutsche Telekom egyik leányvállalatával. Amikor az USA felvette a bankot a szankciós listájára, a Telekom indoklás nélkül felmondta az összes szerződést. Tehát pontosan azt tette, amit a bankok Kubában tesznek: óvintézkedésként visszavonult. Az EU blokkoló rendeletének az amerikai szankciók betartására vonatkozó tilalma úgy van kialakítva, hogy az érintett vállalatok polgári peres eljárás keretében a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak rá, hogy a felmondás érvénytelenségét érvényesítsék. Természetesen más okokból is lehetséges az üzleti kapcsolat rendes felmondása. Ha azonban minden jel arra utal, hogy a felmondás az amerikai szankciók miatt történt, az elvileg érvénytelen.
A Melli-per óta – főként Németországban – több per és ítélet is született, amelyek tovább pontosították az EU blokkoló rendelete és az amerikai másodlagos szankciók közötti feszültséget. A legtöbb eset a pénzügyi és bankszektort érinti. Gyakran előfordul, hogy a bankok felmondták vagy zárolták szolidaritási csoportok, utazási irodák vagy kereskedők számláit, amint az átutalások olyan kulcsszavakat tartalmaztak, mint „Kuba” vagy „Havanna”, mivel a bankok belső megfelelési szűrői az amerikai irányelvekhez vannak igazítva. A német kerületi és tartományi bíróságok több esetben is az érintett ügyfeleknek adtak igazat. A bankok nem szüntethetik meg önkényesen a kizárólag belföldi ügyletekre vonatkozó számlakapcsolatokat, és nem blokkolhatják a kifizetéseket pusztán azért, mert azok Kubához kapcsolódnak, amennyiben ez nem sérti a közvetlenül alkalmazandó uniós jogot.
De nem minden olyan személy vagy egyesület nyújt be keresetet, akit ilyen felmondás vagy zárolás érint. Mit javasol annak érdekében, hogy az uniós blokkolási rendelet ne csak papíron létezzen, hanem végre betartassák is?
Ez nem maradhat az egyénekre bízva. A Die Linke frakció 2025 decemberében benyújtott egy rövid kérdést a német szövetségi parlamentben az uniós blokkolási rendelettel kapcsolatban. Erre a szövetségi kormány idén januárban úgy válaszolt, hogy nincs rendelkezésére álló adat a jogsértésekről. Nyilvánvaló, hogy a rendelet megsértéseit még csak nem is rögzítik.
Egy olyan védelmi rendelkezés, amely csak akkor lép hatályba, ha a károsult pert indít, nem nyújt védelmet. Az EU-rendelet 9. cikke a végrehajtás felelősségét a tagállamokra hárítja. Nekik kell lépéseket tenniük, és meg kell állítaniuk az EU-n belül azt a blokádpolitikát, amely Kuba éhezéséhez vezet.
Írta: Annuschka Zak
Forrás: JungeWelt
